Kultúra

Házasság

A házassági kötelék fogalma a roma törvények szerint: a házasság nem más, mint a házasulandó felek szülei, (vagy azok a személyek, akik pártfogolják a házasulandó feleket pl. azok a személyek, akik uralkodnak felettük) akaratának (Latin = affectio maritalis) kinyilvánulása azért, hogy létrejöjjön a családi kötelék. Ez az akaratkinyilvánulás egy, az egész közösség által köztiszteletben álló személy előtt történik.

Három fázis előzi meg a házasság létrejöttét:

Eljegyzés – mangavipe: a házasulandó felek közötti házassági kötelék létrehozására irányuló akarat kinyilvánítása azok által a személyek által, akik a hatalmat gyakorolják a házasulandó felek fölött; abban az esetben ha a házasulandó felek valamelyikének nincsenek szülei, vagy olyan személy, aki dönt felette, akkor az a fél önállóan is rendelkezhet a házassági szándékáról.

Az eljegyzés előtt:

“A” család: a vőlegény családja “B” család: a menyasszony családja

“A” család: “van egy gyönyörű lányotok, nekünk pedig van egy szép fiunk, eljöhetnénk-e a jövő hétvégén, hogy megnézzük a lányotokat?” “B” család: “ha elmehettek megnézni egy hercegnőt, akkor miért ne nézhetnétek meg a lányunkat?”

Ha esetlegesen bármilyen pletyka vagy szóbeszéd kering az adott lány körül arra utalván, hogy már volt szeretője, vagy volt már szerelmes, esetleg jelenleg is az, vagy bármi más, ami arra utalhat, hogy ő már elveszítette tiszta és ártatlan mivoltát, még akkor is, ha sosem kerül testi kapcsolatba egy férfival, akkor általában a vőlegény családja tartózkodik egy ilyen lány kikérésétől. Más esetekben, ha valami oknál fogva mégis szeretnék megkapni az adott lányt (például ha a vőlegény szerelembe esett vele, vagy a vőlegény családja szeretne közelebbi kapcsolatba kerülni a menyasszony családjával), akkor a vőlegény családja különböző előjogokkal rendelkezik, mint például hogy nem kötelező nagy lakodalmat csinálniuk és így pénzt takaríthatnak meg. Tehát ha bármilyen pletyka is kering a lány körül megkérdőjelezvén az ő tisztaságát, a vőlegény szüleinek joguk van elvinni a menyasszonyjelöltet egy orvoshoz és megbizonyosodni a szüzességéről. A vizsgálatnál jelen lehetnek az anyák is, attól függően, hogy a leendő anyós szeretné-e ezt. Ha bebizonyosodik, hogy a lány még szűz, az “A” család megkéri a közösség legnagyobb tiszteletben álló tagját, hogy kísérje el őket és kérjék ki “B” család lányát.

Ezáltal a kikérés jogszerűvé és hivatalossá válik, mivel a közösség legnagyobb tiszteletben álló tagja tudomást szerez a kötelékről és beleegyezését, valamint áldását adja a házasságra. Neki formális szerepe van ebben az esetben. “A” család ételt és italt visz “B” családhoz és nem kezd el azonnal a lánykérésről beszélni, hanem úgy tesz, mintha csak egy általános látogatásról lenne szó. A férfiak általában körülülik a fő asztalt, a nők pedig a gyerekekkel együtt ülnek le vagy egy másik szobában, vagy ugyanannak a szobának a sarkában, ahol a férfiak foglalnak helyet. Kis idő elteltével vagy a jelenlevők közül a legöregebb személy, vagy a leendő anyós elkezd a látogatás valódi okáról beszélni, azonban addigra már mindenki tud mindent. A forgatókönyv minden mondata ismert már az összes szereplő által és mindenki játsza a saját szerepét az előadásban. A végén a lányt formálisan megkérdezik, hogy tetszik-e neki a fiú és ő általában nem válaszolhat, csak mosolyoghat. Amikor az előadás elér erre a pontra, a lány nem mondhat sem nemet, sem pedig igent, mert abban az esetben saját családját hozná szégyenbe és ezáltal a vőlegény családjának könnyebb dolga lenne a menyasszony feletti egyezség megkötésekor. Ekkor a menyasszonyjelölt édesapja elmondja, hogy az ő családja mit kér a menyasszonyért cserébe: általában egy esküvőt és pénzt kér. Az összeg általában 3-4 ezer dollártól 10 ezer dollárig terjed. Miután az egyezség létrejön, az egész család elkezd készülődni a lakodalomra. Van hogy hagynak néhány hónapot a fiatal párnak, hogy jobban megismerjék egymást, de ebben az esetben sem találkozhatnak csak kettesben, mindig kell, hogy legyen velük valaki, egy báty, egy nővér, egy nagynéni, egy nagybácsi, vagy egy unokatestvér azért, hogy elkerülhető legyen a házasság előtti fizikai kontaktus kettőjük között.

Esküvő – biav, abav: a vőlegényt nagy nászmenet kíséri a menyasszony szüleinek a házához, vagy azon személyek házához, akik rendelkeznek a menyasszony felett és ennek a menetnek részei az esküvői csoport (ők a közösség tagjai és a menet elején ott van a közösség legnagyobb tiszteletben álló tagja), valamint a zenészek. Ekkor a formális kikérés az egész közösség előtt újra megtörténik és a szülők szándéka a házasságról újra kinyilvánítódik, hogy megerősítsék a házasság legitimitását. Természetesen eddigre már mindenki mindennel tisztában van. Ekkor az egész nászmenet és a vendégsereg a lakodalomba kísérik a párt, ami másnap reggelig tart. Éjfélkor jön a "táncpénz", ami azt jelenti, hogy bárki, aki hajlandó fizetni, néhány percig táncolhat a menyasszonnyal. A romáknál nem szokás ajándékot adni az ifjú párnak, ellenben mindenki köteles hozzájárulni az ajándékul szolgáló végösszeghez. A legtöbb roma család gyermekeik számára nem rendez polgári, illetve vallási esküvőt a házasságkötés alkalmával. A pár eldöntheti, hogy később, esetleg néhány év múlva szeretnének-e hivatalosan is egybe kelni, de ez csak adminisztrációs okok miatt válhat szükségessé.

Az első éjszaka – angluni rat: az ifjú pár éjfél után magára hagyja a násznépet és a vőlegény házába megy, hogy eltöltsék első éjszakájukat együtt. A hagyományos magyarországi romák nem fektetnek kiemelt hangsúlyt arra, hogy megbizonyosodjanak a feleség szüzességéről az első éjszaka után, hiszen ezt már jóval az esküvő előtt megteszik, azzal, hogy elviszik a menyasszonyjelöltet, egy orvoshoz, aki megvizsgálja, hogy a lány érintetlen-e még.

A Romàni Pàtĭv szankciói: ha kiderül, hogy a menyasszony esetleg elveszítette szüzességét az eljegyzés és az esküvő közötti időszakban, akkor a vőlegény családjának joga van a menyasszonyt hazaküldeni, akinek a családja pedig köteles visszafizetni a pénzt, amit a lányukért kaptak. A Romàni Pàtĭv szerint az ilyen lány élete megbélyegzetté válik, és sorsa a következő házasságban már egy katasztrófa lesz, mert a leendő férjnek joga van őt veréssel büntetni tisztátalan múltja miatt. Ennek az az oka, hogy a Romàni Pàtĭv szerint egy “bipatyivali romnyi” becsületét vesztett nő nem válhat tisztelt feleséggé. Azt az esetet, ha válásuk a vőlegény hibájából következik be, a roma törvény nem szankcionálja, azonban a lány sorsa ugyanúgy megbélyegződik, mintha az ő hibájából történt volna meg a válás.

Halál

Ha egy roma családban haláleset következik be, a család összes tagja összegyűlik a halott házában a halál bekövetkeztének napjától egészen a temetés napjáig. Ez a szokás némileg megváltozott a nagyobb városokban, mivel van ahol két hétig is eltarthat, mire valakit eltemetnek. Nem csak a közvetlen rokonoktól - szülők, nagyszülők és testvérek - hanem mindenkitől elvárják, hogy részt vegyenek a virrasztásokon, a gyász éjszakáin. A romák ilyenkor letakarják az összes tükröt, képet, illetve tv képernyőt a lakásban azért, hogy nehogy meglássák bennük az elhunyt szellemét. Minden vendég hoz valami ételt és italt, lehetőleg a halott valamelyik kedvenc ételét és italát a gyászoló házhoz. Mindent az asztalokra raknak a vendégek számára, azonban megterítenek egy különálló asztalt is a halott számára, amelyre az ő kedvenc ételeit és italait rakják. A férfiak általában külön szobában ülnek a nőktől és gyermekektől, de ha egy szegény családról van szó, ahol esetleg csak egy szoba van, akkor természetesen az idősebb asszonyokkal egy asztalhoz ülnek. A férfiak nem borotválkoznak, a nők pedig levágatják hajukat, ha valaki meghal családjukban. A temetés után mindenkinek kezet kell mosnia és részt kell venni egy a közösség által szervezett utolsó összejövetelen, amelyet a halott tiszteletére rendeznek egy étteremben, vagy egy kocsmában, ahol étel és ital kerül felszolgálásra. Az embereknek nem való rögtön a temetés után hazamenniük, mivel esetleg rossz szellemeket vihetnek haza a temetőből. A halott családtagokról azt tartják, hogy állandóan családjuk körében vannak és ezért minden Karácsonykor és az összes nagyobb ünnep alkalmával a romák megterítenek egy asztalt a halott családtagok kedvenc ételeivel és italaival azért, hogy ha meglátogatják a családot, akkor őket is terített asztal várja.

“Akármikor is iszunk, eszünk, mulatunk, vagy sírunk, mindig azokkal az emberekkel együtt tesszük, akik már eltávoztak közülünk.” Priboy, egy roma család tagja a magyarországi Pécsről.

Keresztelés

Ezt a szokást a katolikus romák gyakorolják. Számukra nagyon fontos, hogy az újszülött minél előbb meg legyen keresztelve, mivel amíg ez nem történik meg, a kisbabát rossz szellemek veszik körül születése pillanatától fogva. A keresztelő szertartásig egy szent képet, nyakláncot, vagy rózsafüzért helyeznek a baba párnája alá és egy piros szalagot kötnek az újonnan jött családtag csuklójára. Ezt mind azért teszik, hogy távol tartsák a rossz szellemeket a kisbabától. Amikor a keresztelő szertartás után a kisbabát hazaviszik, egy az apától származó ruhadarabbal takarják be. A hagyomány szerint az anya a gyermeket a földre fekteti. Az apa felveszi őt a földről és egy piros szalagot köt a nyaka köré, ezzel ismervén el az egész közösség előtt, hogy a gyermek az övé. Nagyon fontos keresztszülőket választani az újszülött számára, akik egész élete során vigyázni fognak rá. Ők a gyermek második szülei, ezért folyamatos kapcsolatot kell ápolniuk a gyermekkel és az ő szüleivel. Mivel ez egy nagyon komoly kötelezettség, sok romának két keresztszülője is van, akik segítik a szülőket kötelességük teljesítésében.

Kris, a Roma Törvénykezés

A roma törvényrendszer nem csak védi a romákat a külső és belső veszélyektől, hanem egy olyan szabályrendszer is, amely megszervezi és szabályozza a roma társadalmat. Tulajdonképpen azért jött létre, hogy elválassza a romákat a többségi társadalomtól.

• a roma törvények összetartó erőként szolgálnak és védik a roma érdekeket, jogokat, hagyományokat és etnikai különbségeket

• a roma törvények demokratikusabbak, mint bármely másik törvénykezési rendszer, mert nem diszkriminálják azokat a személyeket, akik nem rendelkeznek gazdasági, vagy bármilyen más befolyással, és

• a roma törvénykezés megőrizte eredeti formáját, habár a büntetések régi módszerei már nem léteznek, mert többségük be lett tiltva, vagy társadalmilag elfogadhatatlanná vált, valószínű, hogy minden másik törvényrendszernél, amelyek folyamatos változásokon mennek keresztül, tökéletesebb

Minden közösség élén áll egy vezér, akit kora, élettapasztalata és bölcsessége miatt választanak meg. Néhány roma törzs ezeket a vezéreket Rom baronak hívja, ami nagy embert jelent. Egy roma közösség vezetője az az ember, aki tiszteletet vív ki magának erejével és intelligenciájával, illetve az, ahogy saját életét éli, példaként szolgál a többi roma számára. Ő az, aki kisebb vitákban döntést hoz saját érett ítélőképességének köszönhetően és döntéseit a közösség többi tagja elfogadja és követi. Azonban ha az ügy, amiben ítéletet kell hozni egy komolyabb ügy, mint például lopás, házasságtörés, fizikai erőszak, vagy bonyolultabb vitás helyzet két fél között, akkor egy bíróság kerül összehívásra. Ezt a bíróságot hívják krisnek.

A törzsek öregei tanácskozást tartanak, ahol egy vagy több férfit választanak ki, akik majd kristinoraként, vagy a kris bíráiként cselekszenek. A sértett jogosult annak a bírának a kiválasztására, aki majd az ő esetében eljár, de a vádlottnak jogában áll megvétózni ezt a választást. A kristinorit, vagy bírót körülveszik a kris tanácsának tagjai, akik segédbírákként viselkednek. Általában öt, vagy annál több férfi mindkét oldalról, a tanács öregebb tagjai. A bíróság tagjai a legnagyobb tiszteletben álló és legbölcsebb embereknek számítanak. Nők sosem lehetnek a bíróság tagjai. Általában a tagok közül a legidősebb az, aki a meghallgatásokon elnököl.

A törzsi vezetők nem mindig vannak tisztában az összes törvénnyel. Ezek a törvények sosem kerültek rögzítésre. Generációkon keresztül szájhagyomány útján terjedtek, de ez a tény nem csökkenti kötöttségeiket. A romák törvényeiket a jelenkor szokásaihoz igazítva értelmezik. A törvények formális értelmezése lényegesen megváltozhat aszerint, ahogy a közösség igényei változnak.

A hagyományok szóbeli úton történő terjesztése magasfokú rugalmassághoz vezetett. Mindazonáltal mindenki tisztában van a törvény egyértelműségével. Csak kevesen vonják ezt kétségbe. A romák törvényeikhez szigorúan ragaszkodnak, mely részben megindokolja a romák folyamatos összetartását, annak ellenére, hogy mindig is az üldöztetés és az erőszakos migráció áldozatai voltak.

A roma bíróság összehívása rendkívül fontossággal bír a romák életében. Minden esetben a panaszos félnek kell, hogy kérje a tárgyalást, amelyet egy semleges kumpániában (roma törzsek földrajzi egysége) tartanak meg. Mind a felperes és az alperes jelen kell, hogy legyenek. Ügyvédek részvétele tilos. Ha az állítólagos áldozat idős, beteg vagy nagyon fiatal, akkor az áldozat legközelebbi férfi hozzátartozója kell, hogy az ügyet a bíróság elé vigye. Amennyiben a közösség jóléte közös akciót igényel, akkor akár az egész klán is alperes lehet.

A tárgyalás közönsége egykor csak férfiakból állhatott. Nők, házasulatlanok vagy gyermek nélküli férfiak csak akkor vehettek részt, ha szükség volt rájuk tanúkként. Ma már valamennyi családtag jelen lehet támogatás céljából. A tanúk szabadon nyilatkozhatnak az ügyről. A romák úgy gondolják, hogy az igazságot az ügy teljes vizsgálata után lehet csak megismerni. A romák úgy tekintik, hogy az erőszakos bűnök és a gádzsókkal létesített nem üzleti kapcsolatok a roma társadalom ellen elkövetett bűnnek minősülnek és ezáltal az már a marhime státuszába kerül. A marhime megbélyegzését csupán a sértett fél megbocsátása, az idő múlása vagy valamely más roma tárgyalás oldhatja fel.

Marhimé: a tisztátalanság, a közösségből való kivetettség állapota

A válási esetek összetettek. Az előre megrendezett házasságok – melyek a gádzsó törvények szerint nem minősülnek jogi értelemben vett házasságnak- ma is jellemzőek a romáknál, valamint a vőlegény családja menyasszonyi pénzt fizet a menyecske családjának. Amennyiben a házasság válással végződik, akkor egy roma tárgyalás összehívása szükségleltetik, amely meghatározza, hogy mennyi pénz jár vissza a menyasszonyi pénzből a vőlegény családjának.

A biro a jelenlévőkkel közli az ítéletet. Amennyiben a vádlottat ártatlannak találják, ünnepséget tartanak és békefogadalmat esküsznek. A kris döntése végleges és kötelező erejű. Még az Egyesült Államokban és Spanyolországban is, ahol a romákat egyesek félig asszimiláltnak tekintik, a hivatalos állami bíróság által hozott ítéletet a roma közösség nem tekinti véglegesnek, és maguk is megtartják saját bírósági tárgyalásukat. Az igazságoszolgáltató funkció mellett a kris fontos szerepet játszik a roma szokások fenntartásában is.

Amennyiben a vádlottat ártatlannak találják egy adott perlés végén, az megkönnyebbülést jelent a közösség számára. Egy bankettet kell tartania, viszont ő mondhatja az első köszöntőt ezen az összejövetelen. Amennyiben viszont bűnössége bizonyítást nyer, úgy a büntetés számos válfaját javasolhatják. A büntetés lehet akár a perlési költség megtérítése, étel és ital a bírák számára, de akár a közösségből való kitagadásig is elvezethet.

Az egész roma közösség felelős a szankciók betartatásáért. A roma közösségekben nem létezik rendőrség és börtön. A jogérvényesítés fogalma, úgy mint a nem-roma társadalomban, a romáknál nem létezik. Amennyiben a romák nem tudják érvényesíteni akaratukat egy adott ügyben, úgy előfordulhat, hogy a gádzsó bírósághoz fordulnak jogorvoslatért, kérhetik a vádlott letartóztatását. Rendszerint ezen a ponton megtörnek és engednek a romani kris ítéletének. A nem-roma bíróság ítélete nem törli el a romani kris ítéletét.

Egyéb kulturális szabályok

• Köszönések: ha két roma első alkalommal találkozik, akkor a Romani Patyiv értelmében a következőképpen ismerkednek meg egymással (akárcsak egy vers, szinte minden szava mindig ugyanaz):

A: Laćho děs, t’aves baxtalo

Jó napot, legyél szerencsés!

B: Te del o Del! T’aves vi tu!

Adjon Isten! Legyél te is!

A: Će vitsa san taj kasko ćhavo san?

Mely törzsből származol és kinek a fia vagy?

B: Pa mure dadeski rig anda lovarengi pa mura daki ande kelderaśengi vitsa sim, e Lolosko taj e Linako ćhavo kaj ćhindǒn anda Rusia pe jekh rig taj and Serbia pe aver. Taj tu, će vitsa san, kasko nyamo san?

Apám részéről lovári, anyám részéről kelderás vagyok. A Lolo és a Lina fia vagyok, akik egyik részről Oroszországból, másik részről Szerbiából érkeztek. Te, milyen törzsből származol, kinek a rokona vagy?

A: Me sim a Koćakesko taj e Ruźako ćhavo ande le ćhurarengi vitsa. Vi pe katya taj vi pe kitya rig anda Polska ćhindyol amari familia. Muri phuri mami nasul romnĭ sas, kaj bararelas peske nepoton mure paposka ćugnǎsa.

A koćak és a Ruźa fia vagyok a csurári törzsből. Családunk mindkét részről Lengyelországból származik. Déd-öreganyám szigorú asszony volt, aki unokáit nagyapám ostorával nevelte.

• Egy tisztességes roma lány sosem hord piros színű ruhát kivéve esküvői napját, viszont ott is azért, hogy szüzességét szimbolizálja a násznép előtt.

• A nők deréktől lefelé marhime-k, kivéve a férjüknek vagy jövőbeli férjüknek. Ennek célja az, hogy egyrészt a nemi erőszakot, másrészt a házasságtörést megelőzze. A nő szoknyája lebegtetésével képes elűzni a rossz szellemeket.

• Amennyiben egy nő marhime, akkor egy férfi sem szólhat hozzájuk mindaddig, amíg a bírák meg nem tisztítják.

• A nő nem keresztezheti a férfi útját, de két férfi között és egy kocsi előtt sem mehet el. Mindenképp mögöttük kell elhaladnia, különben szerencsétlenné teheti a férfi egész napját.

• A férfiak és nők külön foglalnak helyet a közösségi találkozókon. A nők a gyerekekkel vannak, míg a férfiak az asztal köré ülnek. Az idősebb asszonyoknak szintén van helyük az asztal körül a férfiak mellett.

• Amikor egy adott törzs tagjai együtt vannak, akkor mindig ismert, bölcs és tiszteletben álló családtagokról mesélnek egymásnak történeteket (mind férfiakról és nőkről). A családi kötelékeket az unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők között szintén vizsgálják.

• A roma ünnepségek sokáig tartanak: egy születésnapi buli, esküvő vagy akár valamely spontán találkozó akár 2-3 napig is eltarthat. Ekkor az egész család jelen van, szülők, gyermekek, testvérek, testvérek gyermekei, az idősebbek, nagyokat esznek, isznak, énekelnek, táncolnak és jól érzik magukat.

• Amikor roma férfiak társaságában van valaki, akkor nem szabad semmi olyanról sem beszélni, ami a marhime, a lelki és fizikai tisztátalanság állapotára utalhat. Amennyiben valaki valami nagyon fontosat szeretne a többiekkel megosztani, egy örömteli eseményt (pl. várandós feleség), akkor elnézést kell kérni a társaságtól (śaj erton). A roma férfiaknak minden esetben elnézést kell kérniük, amikor feleségeikről beszélnek vagy valami tisztátalan dologról.

• Egy roma lány egész a nászéjszakájáig nem hordhat kendőt. Viszont aztán már elvárják tőle, hogy folyamatosan hordja azt, mely jelzi, hogy ő már házas. Hosszú és széles szoknyát kell hordania, nadrágot és mini-szoknyát sosem húzhat fel. Egy menyecske nem viselkedhet, öltözködhet vagy festheti magát provokatív vagy szexuális vonzó módon.

• Egy “harniko romnyi” vagy egy “harniko bori”, vagyis egy ügyes asszonytól vagy menyecskétől elvárják, hogy:
  • A roma szokásokban megfelelően nevelje gyerekeinket
  • A háztartást mindig rendben és tisztán vezesse
  • Tanácsot adjon, sőt irányítsa férjét hátulról, mint egy jó menedzser, aki segít férjének abban, hogy jól kereshessen családjuk számára
  • Szépen terítsen meg, jól tudjon főzni, mindenki igényét kielégítve
  • Egy feleség nem mehet a férje utána kocsmába, szórakozó helyekre, mivel őt távol kell tartani a marhime állapotától. A feleség a család feje valójában hiszen ő neveli a gyerekeket, tanítja meg őket roma anyanyelvükre.